2. rész

Köszönöm szépen a 4 feliratkozót és a 3 hozzászólást! :) Meghoztam a 2. részt, remélem ez is elnyeri a tetszéseteket! 

xxSipi:D

Azonnal lejátszódott  előttem a jelenet, ahogy a nagymamám átadja a maszkot és azt mondja egyszer még sokat fog ez nekem tenni. 

Elmosolyodtam az emlékek hatására, és félre tettem a maszkot. A pakolászás közben kicsit megnyugodtam. Leültem az asztalomhoz és felmentem a közösségi oldalakra. Amandánál valami iskola köszöntő party lehet -megjegyzem hétfőn- mert rengeteg kép és egyéb kiírásban szerepel az "Amanda partyzóna" kifejezés. Egyre lejeb haladtam az üzenőfalon. Egyszer csak szembe tűnt a bátyám posztja. Egy videót tett ki, ahol énekel. Sose volt rossz hangja, sőt kifejezetten jó. A hozzászólásokat is elolvastam, olyanok voltak:

Louis Tomlinson: Haveeeeer! :D Isten Király vagy! Én csak annyit mondok X-Factor! :DDD

Niall Horan: Megyek ha te is jössz! :D

Zayn Malik: Drukkolni én is megyek! :D

Liam Payne: Rossz profil..Én Niall-t kerestem, de Justin Biebert találtam! xd :D

Amada Wellkens: Sexy hangod van :$ 

És még rengeteg hasonló comment. Ilyenkor mindig rosszul érzem magam. Nem Niall sikere zavar. Örülök neki, hogy népszerű és élvezi az életet. Velem kegyetlen, de én nem fogom ezt az undorító játékot játszani. És tényleg fantasztikus hangja van, de én is képes vagyok énekelni, nem nagy dolgot szeretnék csak 1 ismétlem 1 pozitív megjegyzést... Egy kis elismerést, hogy valamiben én is lehetek kiemelkedő. 

Hirtelen gondolat futott át az agyamon. A szobám egyik faláról letéptem a falvédőt és elém tárult a fehérség. Mikor költöztünk a szobámra nem volt elég a festék, így anyámék valami lepedőt raktak a falra, hogy ne legyen benn fehér. A fal elé toltam a szintetizátorom és egy széket. Beállítottam a kamerát, hogy pont azt vegye. Felvettem egy fekete pulcsit és a maszkot. Elindítottam a kamerát. Leültem a székre és az egyik dalomat

kezdtem el játszani. Nem érdekelt abba a percbe semmi csak élvezni akartam, hogy énekelhetek. Akkor szoktam énekelni ha egyedül vagyok. 13 évesen énekeltem közönség előtt utoljára. 4 éve és el kell mondanom piszkosul hiányzik. Ezt a dalt még 9.-be írtam, tudatni akartam másokkal, hogy én erős vagyok és fölöslegesen piszkálnak mert nem fogok megtörni. Leütöttem az utolsó hangokat és leállítottam a kamerát. Csináltam egy youtube profil "Fantom Girl" néven és feltöltöttem a videót. Nem hiszem azt, hogy most ezt majd X millióan megnézik, de ezt meg kellet tennem. Sokkal jobban érzem magam.

Megvártam még teljesen feltölt majd elvégeztem az alapvető dolgokat és lefeküdtem.

Éjfél körül hallottam hangokat, de tudtam, hogy Niall jött haza, valószínűleg elég illuminált állapotba szóval jobb ha nem találkozok vele. 

Reggel ismét az órám csörgésére keltem. Lassan kikeltem az ágyból majd átcsoszogtam a fürdőbe. Mindig szerencsém van, mert a bátyám vagy előbb kel vagy később, szóval nem kell váron a fürdőre. Gyorsan végeztem is. Felvettem egy szaggatott farmert és egy fekete ujjatlan toppot és arra rá egy kék kardigánt. Ma valahogy nem volt kedvem sminkelni, így az arcomat csak hagytam, ahogy Isten megteremtette.

- Tudom, hogy kövér vagy, de nem kellene úgy lejönni a lépcsőn, hogy leszakadjon. -mondta Niall mikor leértem a konyhába. Eléggé fájhatót a feje. 

- Nem kellet volna ennyit innod. -mondtam.

- Jaj! Bocs elfelejtettem, hogy te vagy a jó kislány, aki még életében nem ivott alkoholt. És barátja se volt, véletlen se azért, mert ronda, mint egy elgázolt vaddisznó. Neeem! -mondta miközben "ijedt" arcot vágott. -Ja bocs! Mások szemébe te vagy az ördög, aki mindig mindent elszúr.Az iskola ribanca, aki azért lett fekete, mert a szerelme nem akart vele lefeküdni. Furcsa dolog ez. Nem tudom, hogy kiterjeszthette. -vont vállat. 

- Te nem lehettél, mert neked az se tűnt fel, hogy más színű a hajam. -mondtam.

- Dehogynem, feltűnt. Még undorítóbb vagy, mint voltál. El kellene gondolkodnod a zárdán. -mondta és felment az emeletre. Normális családok esetében dicsérni és biztatni szokták a gyerekeket, de itt látszik meg, hogy nem normális családban nevelkedtem. Kiöntöttem a tejet és a müzlit meglelve elkezdtem bele önteni. Mielőtt landolt volna a tálban elgondolkodtam. Kövér volnék? Hülyeség! Csak azért mondja, hogy idegesítsen. Pár lehet van rajtam néhány plusz kiló. A reggelinek szánt müzlit visszatettem a helyére, a tejet kiöntöttem. Gyorsan megmostam a fogam. Mielőtt kiléptem volna az ajtón fogtam egy almát, hogy azért mégis legyen valami táplálék bennem és elindultam. Zenét hallgatva és almát rágcsálva. Lehet gördeszkáznom kéne, az egyszerűbb lenne. 

Ma a töri tanárral leszünk. Mr. Andrewst szeretem. Kedves és nagyon jól tanít, mellesleg szimpatizál velem. Jó mondjuk a tanárok nagy része bír, mert meg sem szólalok, de ennek ellenére kitűnő tanuló vagyok! A történelmet viszont tényleg szeretem, érdekel is meg nem kell egy Agytrösztnek lenni, hogy értsd. Na a matek meg a fizika. Hálát adok a Szent Margitnak, hogy idén már nincsen fizika! 

A terembe különös módon csend volt, mindenki másnapos. Vagy csak szimplán némaságot esküdtek, mint én. Elindultam a helyem felé. Természetesen Amanda rózsaszín köves táskája az útközepén volt, így akaratlanul is ráléptem.

- Áááá! Megörültél? Tudod mennyi pénz ez? -sipítozott.

- Honnan tudná? Nézd meg hogy néz ki. -röhögött rajtam Zayn. Figyelmen kívül hagytam. 

- Ha azt hiszed, hogy nem kell kifizetned, tévedsz! -kiabálta.

- Miből fizetné ki, de most komolyan? Ki tudja mennyit költöttél erre. Ő nem ilyen igényes. -tette hozzá Liam. 

- Ja biztos a pénzéből csokit vesz, attól ilyen ragyás. -mondta Louis.

- Halkabban már! Szét hasad a fejem! -mondta a bátyám.

- Sárcok, ne bántsátok. Én is lány vagyok, rossz ám ha azért bántjuk, hogy ragyás a bőre. Bár tényleg az. -mondta vihogva. Elegem lett. A táskámat lecsaptam a padra, majd a pláza-pudli fele fordultam. Kicsit közelebb mentem és elkezdtem hunyorogni.

- Hű! Amanda! Van egy pattanás a nyakadon! -vágtam ijedt fejet, mire azonnal az említett testrésze felé nyúlt. -Umm, mégsem. Az csak a fejed. Bocs. -mondtam majd leültem a helyemre. Az osztály persze nevetett egy jót. Nem tudom mi történt velem, de már késztetés érzek arra, hogy megvédjem magam.

Harry különös mód becsengetés előtt ért be, így hallotta az egészet.

- Jó reggelt osztály! Mr. Styles helyet foglalhat. Kedves, hogy ennyire várt engem, de még mindig a tanára vagyok. -mosolygott Mr. Andrews. -Hallottam tegnap nem volt kellemes napotok. -ült fel az asztal sarkára. -Ezen a héten ugye még nem tanulunk, valaki később se fog.. -itt néhányan felnevettek.- Meséljünk a nyári élményekről! Ki kezdi? -kérdezte, mire testvérem előre is ugrott.

- Fantasztikus volt a nyaram! Mikor nem a haverokkal lógtam, akkor vagy zenélgettem vagy csajoztam. És ha ez nem volna elég, 2 hetet eltöltöttem Hawaiin. -mosolygott büszkén.

- Egyedül vagy családdal? -kérdezte.

- Családdal persze. Egyedül csak 1 hétre mentem a srácokkal a partra. -vont vállat.

- Á értem. 

- Mesélhetek Hawaiiról? -kérdezte vidáman.

- Szerintem Mackenzie is szívesen mondana pár szót. -fordult felém a tanár. Na most légy okos...

- Ööhm...Én nem voltam Hawaiin. -mondtam.

- Hogy-hogy? Azt hittem családi nyaralás. -lepődőt meg.

- Igen, de sajnos beteg lettem, így nem lett volna szerencsés egy ilyen hosszú utazás. -mondtam "szomorúan". A frászt voltam beteg. Niall bulit rendezett és nem takarított el, azt hitték én voltam és ez volt a büntetés, hogy nem mehetek. Arra ahova mindig is elakartam és nem a buli-pia-szörf kombináció miatt, hanem a kultúra miatt. Persze a szörfözés is érdekelt volna.

- Sajnálom, pedig tudom, hogy mennyire érdekel Hawaii kultúrája. -bólogatott megértően.

- Akkor mesélhetek? -kérdezte ismét bátyám, majd elkezdett mesélni.

Mikor a harmadik óráról is kicsöngettek mindenki elindult az ebédlőbe. Most sem voltam éhes, így vettem egy almát ráraktam a tálcámra és, ameddig egy szabad asztalhoz sétáltam, azzal szórakoztam, hogy ide-oda gurul. Értelmes. Leültem elindítottam a zenét és bele haraptam a zöld gyümölcsbe. Ebéd közben sose ülök egyedül, hisz nem olyan nagy az ebédlő. Általában a kirekesztettekkel ülök egy asztalnál. Még Ők is elbeszélgetnek egymással, de velem nem. Na mindegy. A fal mellett lévő asztalnál a rossz fiúk ülnek. Avagy Harry és csicskái. Tényleg ferde szeműek, de nem hiszem, hogy olyan rosszak, mint mondják. Illetve Harry tuti nem ölt embert és nem erőszakolt meg senkit. Hülyeség. Ilyenre csak nem képes...Vagy mégis? Jól van nem tudom nem is érdekel. Dehogynem érdekel, hisz 1 hónapig vele ülők a könyvtárba. 

Az ebéd után visszamentünk a terembe. Kibeszéltük, hogy milyen jó volt az ebéd és ennyi volt az óra lényege. Hihetetlen. A csengetés után elindultam a büntető terembe. A könyvtáros nőnek el kellet mennie, így magamra kellet felügyelnem. Ez de hülyén hangzik. Leültem és a fejemet a padra hajtottam.

- Csodálkozom, hogy még nem nőt a füledbe. -mondta egy mély hang.

- Parancsolsz? -húztam fel a szemöldököm.

- Parancsolhatnék neked? Akkor itt rossz világ lenne Édesem. - mondta kaján vigyorral az arcán.

- Megkérlek, hogy ülj egy másik asztalhoz. -mondtam és hátrébb húzódtam.

- Megkérlek, hogy elégíts ki. Te megteszed? -húzta fel a szemöldökét. Undorító. Már alapjában az, hogy ilyet feltételez. Brrr.

- Ha arra vágysz keresd Amandát. Ő neki nincsen tartása. -mondtam neki közömbösen, mire egy jó hangos nevetést ejtett el. Még sose láttam nevetni. Aranyos látvány. Látszanak a cuki gödröcskéi. 

- Már rég megvolt. -legyintet vigyorogva. Meg kellene lepődnöm?

- Ezek szerint nem volt olyan emlékezetes, hogy ismétlés legyen. -vontam vállt.

- Mért Louis könyörög neked? -kérdezte még mindig vigyorogva. Mi van??

- Mi van? -kérdeztem értetlenül.

- Megfektetett, nem? -kérdezte ő is furán.

- Honnan veszed ezt? -kérdeztem idegesen.

- Ezzel dicsekszik, hogy Ő meghúzta a törhetetlen csajt. Illetve ezt mondják. -mondta és vállat vont. Annyira ideges lettem, hogy az kimondhatatlan. Összeszedtem a cuccom és kirohantam a könyvtárból. Egész hazáig ez gyors iram maradt. Amikor beléptem az ajtón, hangos nevetés hallatszott. Jó hangosan becsaptam magam mögött az ajtót és a nappaliba mentem. Persze, hogy mind a 4 seggfej ott ült és tv-t nézett. Eléjük álltam.

- A nagy segged kitakarja a képet. -köpte oda Niall.

- Igen? Annak ellenére, hogy ilyen rusnya vagyok a cimborád előszeretettel híreszteli, hogy lefeküdt velem! -mondom idegesen.

- Ja, tudom. -von vállat. -Én mondtam neki, hogy ez szégyen, minthogy büszkeség, de Ő tudja. 

- Egyáltalán, hogy jutott ilyen az eszedbe? -kérdeztem Louis fele fordulva. -Hülye kérdés. Ti hülye f@szfejek csak azzal törődtök, ami nektek jó! Elhiszem, hogy szűz vagy még és nem akarod, hogy a többiek tudják, de kitalálhattál volna valami hihetőbbet is! -mondtam, mire a srácok, az említett kivételével, felröhögtek.

- Nem vagyok szűz. -mondta felháborodva.

- Jó, ez engem nem érdekel! Mért nem tudtad mondjuk azt mondani, hogy Amandát húztad meg? -kérdeztem tehetetlenül. 

- Az nem olyan nagy cucc. Minden második srác elkapja. Téged viszont még senki nem vitt haza a suliból. A fiúk tisztelnek, mert betörtelek. -húzta ki magát büszkén.

- Én a fejedet törném be, de úgy! -kiabáltam rá. -Egyszer a retkes életben nem tudnátok másra gondolni? Arra, hogy a tetteitek következményekkel járnak? Hány lányt hagytatok már ott? Ki tudja neki ez mekkora trauma volt! Most is magadat fényezed, leszarva azt, hogy az emberek engem ribancnak gondolnak. Egy kupac egoista öntelt paraszt van most itt. Kívánom nektek, hogy az életben szenvedjetek! De ne annyit, mint amit ti okoztatok, hanem a dupláját. Aztán meglátjátok, milyen szar is. -mondtam fenn hangon, bár tudtam, hogy fölösleges jártatnom a szám. -Annyit mondok nektek: Karma. -mondtam és felsétáltam a szobámba. 

A délután többi részét dalírással töltöttem. 

Mikor lefeküdni készültem a telefonom jelzett, hogy üzenetet kaptam. Amanda volt.

Amada Wellkens: Tetszik ez a kép! Én profilképnek raknám! ;) 

És mellékelt egy képet....

1. rész

Sziasztok! 
Meghoztam az 1 rész! Remélem tetszeni fog!:)

xxSipi:D

A régen hallott vekkerem csörgésére keltem. Szeptember van, ami azt jelenti, hogy újra tölthetem a napom felét abba a koszos és sivár intézménybe, ahol mindennap megaláztatás tárgya vagyok. Nem baj, már csak ez az év és a jövő év. Mackenzie Horan vagyok egy 3. évét kezdő gimnazista. Nem a kedvencem az iskola. Senki nem szeret velem beszélgetni, így én egész nap zenét hallgatok. Persze házi másolásra meg dolgozatok megírására jó vagyok. A szüleim rengeteget utaznak, ennek köszönhetően keveset vannak itthon, szinte soha. 

Kikeltem az ágyamból és elindultam a fürdő fele. Gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam, majd felöltöztem, megszárítottam a hajam feltettem egy kis szempillaspirált és kész voltam. Lassan sétáltam le a lépcsőn. A konyhába a bátyám ült és reggelizett.

- Hogy nézel ki? Adhatnál magadra egy kicsit. Bár mondjuk, nem a ruha teszi az embert. -mondja a végét mosolyogva. -Szóval így-úgy rusnya vagy. 

- Anyáék? -kérdeztem figyelmen kívül hagyva a megjegyzését. 2-3 éve folyamatosan kapom ezeket, annyira nem érint meg. 

- Nem vagyok recepciós. -mondta és faképnél hagyott. Az a baj, hogy Niall az iskolában is ugyanilyen. Ő a nagymenő, én meg a lúzer.

Én is megreggeliztem, majd fogat mostam és elindultam a suliba. Most is zenét hallgattam. Valójában 0-24-be zenét hallgatok, nem tudom megunni.
Lassan ballagtam az iskola felé. Itt a társadalmi ranglista legalján szerepelek. Abba se bízok, hogy jön egy új diák és  Ő talán összebarátkozik velem, mert rájön, hogy itt én vagyok a szerencsétlen és nem akar ebbe a cipőbe járni. Sokkal jobb lenne ha láthatatlanként kezelnének, mintsem élő dárctáblának.
A terembe belépve ugyan azt láttam, mint tavaly. A lányokon mély kivágású póló avagy blúz és iszonyat rövid szoknya. Nem értem, hogy ruhát egyáltalán minek húznak. Catynek már tavaly is természet ellenes volt a haja színe, de most. Jó, oké én beszélek...Természetesen szőke a hajam, de sose szerettem. A nyár első napján csoki barna lett, de mostanra nagyon sötétbarna szinte fekete a hajam. Ez az életvitelemhez is passzol.
- Nézzenek oda! Emos lettél te is? -kérdezte Amanda az osztály királynője. Figyelmen kívül hagytam a megjegyzését és elindultam a leghátsó padhoz. Épp Niall mellett mentem el, de sajnos megcsókoltam a padlót, amit persze az osztály röhögéssel díjazót. Nem értem, hogy a saját testvérével miért csinálja ezt. Persze, hogy Ő gáncsolt ki. A haverjai meg jót röhögtek rajta.
- Na, de Mack! Most töröld le a cipőmet. Felverted a port és rászállt. Tudod mit? Hozzá ne érj a cipőmhöz, mert el kellene égetnem utána. -köpte felém a szavakat. Erős vagyok, nem adom meg neki az örömöt.
Felkeltem a földről, leporoltam magam és elindultam ismét a padfele. Gyorsan leültem és lehajtottam a fejem a padra. Nem sírok félreértés ne essék, csak izzad a szemem. Az ember előbb-utóbb hozzá szokik ehhez, de az tényleg nagy fájdalom, hogy a saját testvéred, akibe ugyan az a vér folyik ezt csinálja.
Egészen a becsengetésig ezeken gondolkodtam, de sajna bejött a tanár. A táskáját letette az asztalra, majd helyet foglalt. Amikor a hátsófele találkozott a székkel igen érdekes hang árasztotta el a termet. Mr. Tohmson hirtelen pattant fel, a szék is feldőlt.
- Ki volt ez a piszok? -kérdezte kiabálva. Az osztályba mindenki lapult, mint nyuszi a fűbe. -Ha nem jelentkezik a tettes akkor az egész osztály 1 hét büntetést kap! -mondta fenyegetően. Semmi reakció.
- Mack! Ne legyél önző! Átverted a tanár urat, most viseld a következményeket! -mondta a bátyám.
- Miről beszélsz fiam? -fordult felé.
- Bánt, hogy a öcsémbe ennyi gerinc sincs. Sajnálom, hogy nekem kell elmondanom. Mack volt a tettes. Bejött a terembe és rátette a székére a pukipárnát. -meglepődtem-e? Dehogy is.
- Mack..-kezdte volna el, de akkor kinyílt a terem ajtaja és Harry Styles jött be rajta. Ő a város rossz fiúja. Szinte mindenki fél tőle. -Mr. Styles! Megtisztel, hogy befárad az első iskolai napon. Üljön le, természetesen büntetésben részesül. 1 héten keresztül. -csak vállat vont és leült az ablak felőli padsor utolsó padjába. Én a középső padsorban ülők.
- Mack! Nem elég, hogy ilyen undorító dolgot teszel még zenét is hallgatsz? -tépte ki a fülemből a fülest. -Netán énekelni akarsz? Tessék neki lehet kezdeni! -mondta fenyegetően.
- Tanár úr! Szerintem nem kellene! Tudja imádom az öcsém, de annyi hangja sincs, mint egy beteg tevének. -mondta Niall. És tessék. Könnyek gyűltek a szemembe, de nem sírhatok.
- Köszönöm Niall! -fordult felé. -Szégyelld magad Mack! Tudod nem mindent kaphatsz meg amit szeretnél, elég szomorú, hogy így el vagy szállva magadtól. Nézd meg a bátyádat! Tisztelet tudó és kedves. Nem értem, hogy lettél ilyen elrontott gyerek, Mack! -mondta a szemembe. Nekem annyira elegem lett.
- Jaaj, hagyjon már békén! Nem lehet ennyire hülye! Nézze már meg! Niall a tisztelet tudó? Ez az évszázad vicce! -mondtam hangosan. Nem tudtam magam kontrollálni.
- Jól van! Mack Horan egész hónapban büntetésben leszel! És örülj neki, hogy nem mész az igazgatóiba!
- Mióta idejárok mindig elmondom, hogy a nevem Mackenzie és nem Mack! Ennyiből én is hívhatnám a tanár urat Samathanak, hiszen Sam. -mondtam flegmán.
- Látom mindenképpen szeretnél találkozni Ms. Russellel! -mondta idegesen.
- A tanár úr valószínűleg jobban, hiszen nem én szoktam az igazgatói irodában hemperegni a munkatársammal. -mondtam, de rögtön meg is bántam.
- Jól van Mack, jól van. -és azzal elkezdte a rizsát. Nem értem magam. Nem tudom, hogy voltam képes visszabeszélni egy tanárnak. Szánalmas vagyok. Valószínűleg az eddigi elnyomások miatt, de akkor is most bűntudatom van.
Elmondta, hogy a héten 11-ig bent kell maradnunk, jövőhéttől viszont rendes tanítás van. Nekem hála nem voltak szünetek, így 11-ig bent ültünk a terembe. A csengő mindenkinek megváltás volt. Összeszedtem a cuccom és a tanári asztal elé sétáltam.
- Miben segíthetek Mack? -húzta fel a szemöldökét.
- Igaziból elnézést szerettem volna kérni a tanár úrtól. -mondtam halkan.
- Nem megyek vele sokra. -mondta és a fejével az ajtó fele intett.
- Tudom, hogy átléptem egy határt, de egyszerűen nem tudtam kontrollálni magam. Még egyszer elnézést kérek. -mondtam és elindultam a könyvtárba. Ott van a büntető szoba.
Mikor bementem illedelmesen köszöntem a könyvtáros nőnek és leültem egy asztalhoz. Betettem a fülesemet és lehajtottam a fejemet.
- Mack! Nem alszunk! Nem szégyelled magad? -röhögött a bátyám.
- Mit akarsz? -kérdeztem fáradtan.
- Szégyent hoztál a Horan familiára. Visszabeszéltél egy tanárnak. -ült le egy székre még Louis, Liam és Zayn mögötte álltak.
- Mit kerestek ti a könyvtárba? Nem kaptok el valami fertőzést? -kérdeztem flegmán a 3 testőrt.
- Ha az a drogos Styles kibírja itt nekünk se lehet bajunk. -vont vállat Louis.
- Csak annak a dorogos Stylesnek van intelligenciája, nem úgy mint nektek. -érkezett meg Harry. -Különben meg mit kerestek itt? Nem rontja a népszerűségeteket a könyvtár? -kérdezte vigyorogva.
- Árulj inkább kokaint ahhoz értesz. -mondta Niall, majd felállt. -Mack! Ha jössz a házamba ne lepődj meg, ha többen leszünk. Áthívtam a menőket. Te is áthívhatód a barátaidat ha gondolod. -mondta vigyorogva. -Jaaj, de buta vagyok. Hisz neked még az sincsen. -mondta majd lelépet a társaival.
Pár percig csendben gondolkodtam, hogy az Isten miért büntet engem, de nem jöttem rá, így inkább újra a zenéhez menekültem.
- Nem értem, hogy bírod elviselni! -ütötte meg a fülemet egy hang. Felemeltem a fejem és kihúztam a fülest. Kicsit körbe néztem, hogy biztos hozzám beszél-e.
- Te most hozzám beszéltél? -kérdeztem döbbenten.
- Mivel más nincs itt rajtad kívül. -mondta furán.
- Ooo..Oké. -mondtam én is furán.
- Miért olyan megdöbbentő?
- Mióta idejárok egy kedves szót nem kaptam diákoktól és nem hittem volna, hogy először te szólsz hozzám normálisan. -mondtam ki kerek perec.
- Érdekes. -mondja.
- De szerintem te is így vagy ezzel. Tőled mindenki fél. -mondom, mire lekomolyodott. -De legalább az ebédlőbe előre engednek és tuti kapsz pudingot. -vontam vállat.
- Hogy bírod elviselni? -kérdezte meg ismét.
- 2-3 év alatt hozzá lehet szokni. -vontam vállat.
- Egyébként nagyon tetszett a kis vitád Thomsonnal. -mondta és felém fordult.
- Nem tudom mi ütőt belém. Túl durva dolgokat mondtam. -hajtottam le a fejem.
- Egyáltalán nem. Nem hagytad magad megalázni. Azzal a faszfejjel nem tudsz mit kezdeni, hiszen az életed része, de a tanárok miatt ne aggódj. -mondta.
- Okééé, kösz. -mondtam furán., mire csak legyintett. Ezután csöndben vártuk a 4 órát. Amint csengettet a csengő felkaptam a cuccom és elindultam az ajtó irányába. Mindenképp találkozni akartam anyáékkal, mert ma elutaznak Ausztráliába és nem tudják, hogy mikor jönnek haza.
- Szia Harry! -köszöntem még gyorsan hátra.
Sietősen szedtem a lábaimat. Igaz a szüleimmel se vagyok " hű de jóba", de mégis csak a szüleim. Elszeretnék tőlük köszönni. Az ajtó nyitva volt, szóval még itthon vannak.
- Sziasztook! -köszöntem mosolyogva mikor beléptem.
- Te csak ne legyél ilyen vidám! -mondta az apám.
- Hallottuk mit csináltál ma! Nem szégyelled magadat? Az egész családra szégyent hoztál! -mondta idegesen anya.
- Várhatod, hogy elengedjünk abba a a nem tudom mi a neve táborba! Ha rajtam múlik ki tiltanak onnan! -mondja apa.
- Mi? De már mióta odaszeretnék menni! Légyszíves, csináljatok bármit, csak engedjetek el! Kérlek! -kezdtem el sírni.
- Nem! És örülj neki, hogy ilyen jó bátyád van, aki még falaz is neked! 1 hónap szobafogság! Örülj neki, hogy most elmegyünk és nem kapsz súlyosabb büntetést! Szervusz! -mondta anya majd apát karon ragadta és kimentek az ajtón. Nem tilthatják meg a tábort, a lábaim nem bírták tovább a szolgálatot. Térdre estem és úgy zokogtam tovább.
- Jaaj! Ne viselkedj már ilyen gyerekesen. Egyébként, én mondtam anyáéknak, hogy abból tanulnál a legtöbbet ha nem mennél el abba a táborba. -mondta vigyorogva. Hogy lehet ilyen szívtelen? -Ezt meg is köszönhetnéd nekem, hiszen semmi tehetséged nincsen. Csak lejárattad volna magad. Na most megyek. Amanda már vár. Mondanám, hogy el ne merj menni, de sehova se tudnál. Szia. -csukta rám az ajtót.
Elegem lett az egész világból, hogy mindeneki tehetségtelen idiótának tart! Még a saját szüleim is!
Felmentem a fürdőbe és megmostam az arcom. Valakiben már rég felmerült volna az öngyilkossági gondolat, de én bizonyítani akarok. Bementem a szobámba és teljes erőmből becsaptam az ajtót, ennek köszönhetően egy doboz leeset.
- Még ez is! -mondtam tehetetlenül. Odasétáltam és elkezdtem visszapakolni a doboz tartalmát. Nem is figyeltem mit pakolok, még a kezem közé nem került egy érdekes tárgy...

Prológus

A történet egy lányról szól, akinek a zene az élete, de senki nem hisz tehetségében. Az iskolában mindig Őt bántják, főképpen bátya aki az iskola nagymenője. Elege lett a folyamatos megaláztatásból, így tett egy olyan lépést, ami az egész életére hatással lesz. Miket él meg egy 17 éves lány? Előfordulhat kusza életében egy szerelem is? Olvasd a történetemet és kiderül!

Ez volna a rövidke bevezető, remélem felkeltettem az érdeklődéseteket és olvasni fogjátok a történetem! Új szereplők is lesznek a történetben, de a csak a főbbeket gyűjtöttem össze. 

xxSipi:D

Szereplők.

Mackenzie Horan. Írországban él és ott is tanul a helyi közép iskolában. 11.-es. Van egy bátyja Niall, akivel a kapcsolatuk a béka segge alatt van. A lány hiába próbál kedves lenni, testvére folyamatosan megalázza, nem csak otthon az iskolában is előszeretettel cikizi. Imádja a zenét, ha tehetné mindig valami hangszeren játszana. A bátya viselkedése nagyon bántja, de mikor a tehetségét szidja/szidják, akkor legszívesebben kiugrana a 10.-ről. Mindenki lenézi és elítéli, holott nem is ismerik. Azt szeretné ha az emberek elismernék, hogy tehetséges. Tesz egy olyan lépést, ami az egész életét megváltoztatja. 

Niall James Horan. Írországban él és a suli legmenőbb diákja. 17 éves. Van egy Mackenzie, akivel borzasztó a kapcsolatuk. Még azt se lehet elmondani, hogy a maguk módján szeretik egymást. Ez a fiú túlságosan is elvan szállva magától, mással nem is törődik csak magával, talán ezért is romlott meg a húgával való kapcsolatuk. 

Harold Edward Sytles. Az iskola rossz fiúja, akitől mindenki fél. 18 éves, Mackenzie és Niall osztálytársa. Rengeteg rossz indulatú pletyka terjeng róla, nem csak az iskolában a városban is. Fontos szerepet fog játszani Mackenzie életében.

Zayn Jawadd Malik, Louis William Tomlinson, Liam James Payne az iskola 3 másik vezére. Niall a bandavezér ők meg élvezik a figyelmet és a lányok figyelmét.