1. rész

Sziasztok! 
Meghoztam az 1 rész! Remélem tetszeni fog!:)

xxSipi:D

A régen hallott vekkerem csörgésére keltem. Szeptember van, ami azt jelenti, hogy újra tölthetem a napom felét abba a koszos és sivár intézménybe, ahol mindennap megaláztatás tárgya vagyok. Nem baj, már csak ez az év és a jövő év. Mackenzie Horan vagyok egy 3. évét kezdő gimnazista. Nem a kedvencem az iskola. Senki nem szeret velem beszélgetni, így én egész nap zenét hallgatok. Persze házi másolásra meg dolgozatok megírására jó vagyok. A szüleim rengeteget utaznak, ennek köszönhetően keveset vannak itthon, szinte soha. 

Kikeltem az ágyamból és elindultam a fürdő fele. Gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam, majd felöltöztem, megszárítottam a hajam feltettem egy kis szempillaspirált és kész voltam. Lassan sétáltam le a lépcsőn. A konyhába a bátyám ült és reggelizett.

- Hogy nézel ki? Adhatnál magadra egy kicsit. Bár mondjuk, nem a ruha teszi az embert. -mondja a végét mosolyogva. -Szóval így-úgy rusnya vagy. 

- Anyáék? -kérdeztem figyelmen kívül hagyva a megjegyzését. 2-3 éve folyamatosan kapom ezeket, annyira nem érint meg. 

- Nem vagyok recepciós. -mondta és faképnél hagyott. Az a baj, hogy Niall az iskolában is ugyanilyen. Ő a nagymenő, én meg a lúzer.

Én is megreggeliztem, majd fogat mostam és elindultam a suliba. Most is zenét hallgattam. Valójában 0-24-be zenét hallgatok, nem tudom megunni.
Lassan ballagtam az iskola felé. Itt a társadalmi ranglista legalján szerepelek. Abba se bízok, hogy jön egy új diák és  Ő talán összebarátkozik velem, mert rájön, hogy itt én vagyok a szerencsétlen és nem akar ebbe a cipőbe járni. Sokkal jobb lenne ha láthatatlanként kezelnének, mintsem élő dárctáblának.
A terembe belépve ugyan azt láttam, mint tavaly. A lányokon mély kivágású póló avagy blúz és iszonyat rövid szoknya. Nem értem, hogy ruhát egyáltalán minek húznak. Catynek már tavaly is természet ellenes volt a haja színe, de most. Jó, oké én beszélek...Természetesen szőke a hajam, de sose szerettem. A nyár első napján csoki barna lett, de mostanra nagyon sötétbarna szinte fekete a hajam. Ez az életvitelemhez is passzol.
- Nézzenek oda! Emos lettél te is? -kérdezte Amanda az osztály királynője. Figyelmen kívül hagytam a megjegyzését és elindultam a leghátsó padhoz. Épp Niall mellett mentem el, de sajnos megcsókoltam a padlót, amit persze az osztály röhögéssel díjazót. Nem értem, hogy a saját testvérével miért csinálja ezt. Persze, hogy Ő gáncsolt ki. A haverjai meg jót röhögtek rajta.
- Na, de Mack! Most töröld le a cipőmet. Felverted a port és rászállt. Tudod mit? Hozzá ne érj a cipőmhöz, mert el kellene égetnem utána. -köpte felém a szavakat. Erős vagyok, nem adom meg neki az örömöt.
Felkeltem a földről, leporoltam magam és elindultam ismét a padfele. Gyorsan leültem és lehajtottam a fejem a padra. Nem sírok félreértés ne essék, csak izzad a szemem. Az ember előbb-utóbb hozzá szokik ehhez, de az tényleg nagy fájdalom, hogy a saját testvéred, akibe ugyan az a vér folyik ezt csinálja.
Egészen a becsengetésig ezeken gondolkodtam, de sajna bejött a tanár. A táskáját letette az asztalra, majd helyet foglalt. Amikor a hátsófele találkozott a székkel igen érdekes hang árasztotta el a termet. Mr. Tohmson hirtelen pattant fel, a szék is feldőlt.
- Ki volt ez a piszok? -kérdezte kiabálva. Az osztályba mindenki lapult, mint nyuszi a fűbe. -Ha nem jelentkezik a tettes akkor az egész osztály 1 hét büntetést kap! -mondta fenyegetően. Semmi reakció.
- Mack! Ne legyél önző! Átverted a tanár urat, most viseld a következményeket! -mondta a bátyám.
- Miről beszélsz fiam? -fordult felé.
- Bánt, hogy a öcsémbe ennyi gerinc sincs. Sajnálom, hogy nekem kell elmondanom. Mack volt a tettes. Bejött a terembe és rátette a székére a pukipárnát. -meglepődtem-e? Dehogy is.
- Mack..-kezdte volna el, de akkor kinyílt a terem ajtaja és Harry Styles jött be rajta. Ő a város rossz fiúja. Szinte mindenki fél tőle. -Mr. Styles! Megtisztel, hogy befárad az első iskolai napon. Üljön le, természetesen büntetésben részesül. 1 héten keresztül. -csak vállat vont és leült az ablak felőli padsor utolsó padjába. Én a középső padsorban ülők.
- Mack! Nem elég, hogy ilyen undorító dolgot teszel még zenét is hallgatsz? -tépte ki a fülemből a fülest. -Netán énekelni akarsz? Tessék neki lehet kezdeni! -mondta fenyegetően.
- Tanár úr! Szerintem nem kellene! Tudja imádom az öcsém, de annyi hangja sincs, mint egy beteg tevének. -mondta Niall. És tessék. Könnyek gyűltek a szemembe, de nem sírhatok.
- Köszönöm Niall! -fordult felé. -Szégyelld magad Mack! Tudod nem mindent kaphatsz meg amit szeretnél, elég szomorú, hogy így el vagy szállva magadtól. Nézd meg a bátyádat! Tisztelet tudó és kedves. Nem értem, hogy lettél ilyen elrontott gyerek, Mack! -mondta a szemembe. Nekem annyira elegem lett.
- Jaaj, hagyjon már békén! Nem lehet ennyire hülye! Nézze már meg! Niall a tisztelet tudó? Ez az évszázad vicce! -mondtam hangosan. Nem tudtam magam kontrollálni.
- Jól van! Mack Horan egész hónapban büntetésben leszel! És örülj neki, hogy nem mész az igazgatóiba!
- Mióta idejárok mindig elmondom, hogy a nevem Mackenzie és nem Mack! Ennyiből én is hívhatnám a tanár urat Samathanak, hiszen Sam. -mondtam flegmán.
- Látom mindenképpen szeretnél találkozni Ms. Russellel! -mondta idegesen.
- A tanár úr valószínűleg jobban, hiszen nem én szoktam az igazgatói irodában hemperegni a munkatársammal. -mondtam, de rögtön meg is bántam.
- Jól van Mack, jól van. -és azzal elkezdte a rizsát. Nem értem magam. Nem tudom, hogy voltam képes visszabeszélni egy tanárnak. Szánalmas vagyok. Valószínűleg az eddigi elnyomások miatt, de akkor is most bűntudatom van.
Elmondta, hogy a héten 11-ig bent kell maradnunk, jövőhéttől viszont rendes tanítás van. Nekem hála nem voltak szünetek, így 11-ig bent ültünk a terembe. A csengő mindenkinek megváltás volt. Összeszedtem a cuccom és a tanári asztal elé sétáltam.
- Miben segíthetek Mack? -húzta fel a szemöldökét.
- Igaziból elnézést szerettem volna kérni a tanár úrtól. -mondtam halkan.
- Nem megyek vele sokra. -mondta és a fejével az ajtó fele intett.
- Tudom, hogy átléptem egy határt, de egyszerűen nem tudtam kontrollálni magam. Még egyszer elnézést kérek. -mondtam és elindultam a könyvtárba. Ott van a büntető szoba.
Mikor bementem illedelmesen köszöntem a könyvtáros nőnek és leültem egy asztalhoz. Betettem a fülesemet és lehajtottam a fejemet.
- Mack! Nem alszunk! Nem szégyelled magad? -röhögött a bátyám.
- Mit akarsz? -kérdeztem fáradtan.
- Szégyent hoztál a Horan familiára. Visszabeszéltél egy tanárnak. -ült le egy székre még Louis, Liam és Zayn mögötte álltak.
- Mit kerestek ti a könyvtárba? Nem kaptok el valami fertőzést? -kérdeztem flegmán a 3 testőrt.
- Ha az a drogos Styles kibírja itt nekünk se lehet bajunk. -vont vállat Louis.
- Csak annak a dorogos Stylesnek van intelligenciája, nem úgy mint nektek. -érkezett meg Harry. -Különben meg mit kerestek itt? Nem rontja a népszerűségeteket a könyvtár? -kérdezte vigyorogva.
- Árulj inkább kokaint ahhoz értesz. -mondta Niall, majd felállt. -Mack! Ha jössz a házamba ne lepődj meg, ha többen leszünk. Áthívtam a menőket. Te is áthívhatód a barátaidat ha gondolod. -mondta vigyorogva. -Jaaj, de buta vagyok. Hisz neked még az sincsen. -mondta majd lelépet a társaival.
Pár percig csendben gondolkodtam, hogy az Isten miért büntet engem, de nem jöttem rá, így inkább újra a zenéhez menekültem.
- Nem értem, hogy bírod elviselni! -ütötte meg a fülemet egy hang. Felemeltem a fejem és kihúztam a fülest. Kicsit körbe néztem, hogy biztos hozzám beszél-e.
- Te most hozzám beszéltél? -kérdeztem döbbenten.
- Mivel más nincs itt rajtad kívül. -mondta furán.
- Ooo..Oké. -mondtam én is furán.
- Miért olyan megdöbbentő?
- Mióta idejárok egy kedves szót nem kaptam diákoktól és nem hittem volna, hogy először te szólsz hozzám normálisan. -mondtam ki kerek perec.
- Érdekes. -mondja.
- De szerintem te is így vagy ezzel. Tőled mindenki fél. -mondom, mire lekomolyodott. -De legalább az ebédlőbe előre engednek és tuti kapsz pudingot. -vontam vállat.
- Hogy bírod elviselni? -kérdezte meg ismét.
- 2-3 év alatt hozzá lehet szokni. -vontam vállat.
- Egyébként nagyon tetszett a kis vitád Thomsonnal. -mondta és felém fordult.
- Nem tudom mi ütőt belém. Túl durva dolgokat mondtam. -hajtottam le a fejem.
- Egyáltalán nem. Nem hagytad magad megalázni. Azzal a faszfejjel nem tudsz mit kezdeni, hiszen az életed része, de a tanárok miatt ne aggódj. -mondta.
- Okééé, kösz. -mondtam furán., mire csak legyintett. Ezután csöndben vártuk a 4 órát. Amint csengettet a csengő felkaptam a cuccom és elindultam az ajtó irányába. Mindenképp találkozni akartam anyáékkal, mert ma elutaznak Ausztráliába és nem tudják, hogy mikor jönnek haza.
- Szia Harry! -köszöntem még gyorsan hátra.
Sietősen szedtem a lábaimat. Igaz a szüleimmel se vagyok " hű de jóba", de mégis csak a szüleim. Elszeretnék tőlük köszönni. Az ajtó nyitva volt, szóval még itthon vannak.
- Sziasztook! -köszöntem mosolyogva mikor beléptem.
- Te csak ne legyél ilyen vidám! -mondta az apám.
- Hallottuk mit csináltál ma! Nem szégyelled magadat? Az egész családra szégyent hoztál! -mondta idegesen anya.
- Várhatod, hogy elengedjünk abba a a nem tudom mi a neve táborba! Ha rajtam múlik ki tiltanak onnan! -mondja apa.
- Mi? De már mióta odaszeretnék menni! Légyszíves, csináljatok bármit, csak engedjetek el! Kérlek! -kezdtem el sírni.
- Nem! És örülj neki, hogy ilyen jó bátyád van, aki még falaz is neked! 1 hónap szobafogság! Örülj neki, hogy most elmegyünk és nem kapsz súlyosabb büntetést! Szervusz! -mondta anya majd apát karon ragadta és kimentek az ajtón. Nem tilthatják meg a tábort, a lábaim nem bírták tovább a szolgálatot. Térdre estem és úgy zokogtam tovább.
- Jaaj! Ne viselkedj már ilyen gyerekesen. Egyébként, én mondtam anyáéknak, hogy abból tanulnál a legtöbbet ha nem mennél el abba a táborba. -mondta vigyorogva. Hogy lehet ilyen szívtelen? -Ezt meg is köszönhetnéd nekem, hiszen semmi tehetséged nincsen. Csak lejárattad volna magad. Na most megyek. Amanda már vár. Mondanám, hogy el ne merj menni, de sehova se tudnál. Szia. -csukta rám az ajtót.
Elegem lett az egész világból, hogy mindeneki tehetségtelen idiótának tart! Még a saját szüleim is!
Felmentem a fürdőbe és megmostam az arcom. Valakiben már rég felmerült volna az öngyilkossági gondolat, de én bizonyítani akarok. Bementem a szobámba és teljes erőmből becsaptam az ajtót, ennek köszönhetően egy doboz leeset.
- Még ez is! -mondtam tehetetlenül. Odasétáltam és elkezdtem visszapakolni a doboz tartalmát. Nem is figyeltem mit pakolok, még a kezem közé nem került egy érdekes tárgy...